Vajon mikor szánom rá magam, hogy feltöltsem a gyüriajenkikközött (Vikié) képeit, mondásait?

Vajon mitől lesz emlékezetes a mai nap?

Vajon ki szavalta el a Nemzeti Dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén?

A helyes megfejtők között plüsspaszkalapikat sorsolunk ki.

Van egy jófej tajvani szobatársam. Minden nap főz nekem kaját. Ha megkérem, ha nem. Múltkor majdnem összeomlott neki a világ, amikor nem akartam enni frissen sütött étkéből, gyorsan szedtem is magamnak pár falatot. Felsejlett, hogy meleg, de ezt gyorsan kizártam (nem tudom miért). Aztán elkezdtem gondolkozni azoni, hogy hazaviszem, mert a srác egyszerűen ilyen. Kaptam tőle füzetet, sört, minden nap kaját, stb. Jó lesz rabszolgának.

Aztán tegnap este fény derült a dolgokra. A srác egy önző alak volt, míg ki nem ment Mongóliába önkéntes melóra, ahol megváltozott neki a világ. De nem is ez az érdekes. Egy évvel ezelőtt az édesanyja tüdőrákos lett és elment. Egy olyan nő volt, aki reggeltől estig pörgött, alelnök volt egy cégnél (csak azért nem elnök, mert nő), mindenkinek segített, csomót adakozott, stb. A srác egy évig letargiában volt és itt kezdte összeszedni magát Mannheimben. Az, hogy főzött másoknak, szerintem kicsit édesanyja gondoskodására emlékeztette. Kicsit megélte vele az édesanyja emlékét.

Kicsit durva, ha egymás mellé tesszük az első és a második bekezdés utolsó mondatát.

Megint visszautasítottak egy állásajánlatot. Úgy tűnik, nem kell a németeknek a részmunkaidős, egyetemista, 3 hónapig munkaképes, németül gyengén tudó, tapasztalatlan munkaerő. Érdekes népség.

Mellesleg tegnap kedves szobatársammal, BiGi-vel (képet később) pingpongoztunk 1,5 órát. Nagyon frankó volt.  

Lassan sikerül mindent elintéznem. Még van egy blokktárgy, aminél nem nagyon akarják, hogy júni 5-e előtt vizsgázzak - kint júni 8-án kezdődik a vizsgaidőszak, otthon júni 5-én fejeződik be - de nagyon remélem, hogy tudok velük beszélni ezügyben. Természetesen júni 13-áig tart a vizsgaidőszak mindenki másnak, de 5-éveseknek egy héttel hamarabb befejeződik. És persze tavaly még 23-áig tartott, de idén megváltoztatták, hogy el tudják időben kezdeni a tanévet (építkeznek).

Mindenesetre pont az időszakok problémája miatt nem fogok sok tárgyat tanulni folyamatosan (úgy néz ki, hogy hármat), de felveszek pár blokkszemináriumot, ami kemény csapatmunka, érdekes és 4 alkalommal van csak.

De még előtte szót kell ejtenem egy dologról, ami pár napja nyomja a szívemet (ahhh).

Igen, a könyvtárról van szó. Németország negyedik legjobb gazdasági könyvtáráról. Kellemes tanulókörnyezet várja az érdeklődőket:

Nagyszerű folyóirat-olvasó van:

De ez mind semmi, ha nem voltál a könyveknél (a lemenet, a fal, a kellemes világháborús atombunker-hangulat mind-mind arra ösztönöz, hogy elővegyek egy jó 1983-as Volkswirtschaft könyvet és a sarokban káposztázzak virslivel)

Az info-pult:

Elegem volt a koliból. Tajvani szobatárs, kicsi, koszos, nem nekem való. Elmentem keresni új albi után, és a közgázos jegyek alapján felajánlottak egy lakást. Délután el is mentem megnézni. Egy-két dolgot fel kell rajta újítani, de alapjában nem gáz, és csak 200 euró havonta!

Például a plafont újra kéne mázolni:

Kicsit takarítani kell a lépcsőházat:

Az előszobába pedig elférne egy-két szőnyeg, hogy ne fázzon a lábam

Na ide főzne nekem a kis tajvani minden nap

Ez lesz a székem

Beolvaszt, mehet a MÉH-be

Még elég hideg van...

Egy-két szemetet meg ki kéne dobni

De legalább ha nyugalomra vágyom, teázhatok kicsit

Hát ennyi. Kicsit sok idő lesz a költözés, de az ára magáért beszél.

ma mostam.

Nagyon kedvesen fogadom mindenki érdeklődését hogylétem felől, iszonyatosan jólesik a sok kérdés. Mégis úgy gondoltam, hogy a "hogy vagy?" vagy a "milyen kint?" kérdésekre általánosan válaszolok, itt. Beadom a derekam, én is írok erasmusosblogot (csak a klisék kerülése végett nem kezdtem el, de úgy látom, tényleg hasznos).

Első fejezet. Megérkezés.

Azt hiszem, mindenki örül annak, ha korábban érkezik meg valahova, mint arra számított. Nos, az én helyzetem kivételnek örvend: fél5 helyett fél2-re érkeztem meg éjszaka Frankfurtba, ahonnaln fél6-kor indult tovább vonaton. Úgyhogy a jéghideg pályaudvaron eltöltött 4 óra remek alkalmat adott az olvasásra (Soren Kierkegaard: Félelem és reszketés (rövid komment: jó)).

Szerencsésen megérkezdem Mannheimbe fél7-re, és szerencsére a buddym se tudott kijönni elém, úgyhogy amíg a nemzetközi iroda kinyitott, kávézóról kávézóra jártam gyönyörű Mannheimet. Szörnyen hangzik az egész, de kibírja az ember - tényleg! Talán mindig ódzkodunk belekerülni egy szituációba, aztán kiderül, hogy annyira nem is annyira borzasztóan rossz. Talán sokat kibírunk, még így puhány városiként is.

A Buddym nem túl kommunikatív, mindenesetre sok mindent kell intézni. Kiderült, hogy nem is megy annyira szörnyen a német - kis felfrissítés mellett egész jól fogok beszélni, mire visszaérek - remélem.

Második fejezet. Kolesz

Most tudtam meg, hogy egy seprűn kívül (lapát nélkül) semmivel nem tudok takarítani. Se rongy, se porszívó, se felmosó. Venni kell a kis sárgákkal egy-két dolgot közösen. Így néz ki a kolesz kívülről:

De nem kezdem a végéről. 10-en lakunk a szinten - egy floridai és egy kanadai srác, három szingapúri lány (az egyik boorzasztó, tipikus nyugatimitáló, kifestett szörnyedvény. Szegénykét mindig megsajnálom, amikor ránézek), három koreai srác, és egy tajvani gyerek - ő a szobatársam. Feladat: párosítsátök össze a neveket: GiBi, June, Andreas, Ryan, Pai-wan, Ju-Nisz, As-Lin, Eric, Mino, Gyuri.

  Minden este főzés van. A kis ázsiaiak szorgosak, elmosogatnak utánad és lelkesen érdeklődnek - nem sok hatalmas fehérrel találkoztak szerinem odahaza, így lelkesen táplálják őket. Tegnapelőtt én tápláltam őket. Feladat: milyen kaják vannak a képen? 

Utazás, tervek

Azon gondolkoztunk a kanadai sráccal, hogy érdemes lenne minden hétvégén kibérelni egy kocsit és utazgatni. Télen/kora tavasszal a jó kis városokat néznénk meg (Berlin, München, Frankfurt, Párizs), később természetközelibb dolgokat - Loire-völgy kastélyai, német kastélyok, szép hegyek, stb. Tavaszi szünet második hetében lehet, hogy lenézünk spanyol- vagy olaszországba, szintén kocsival. Egy napra kb. 30 euró, ha 3-4-en megyünk, akkor teljesen jól kijövünk kb. 100 euróból egy hétvégére. Persze ehhez kéne pénz is. Beadtam egy csomó helyre az önéletrajzomat, de nem nagyon válaszoltak. Lehet, hogy nem kell nekik a magyar munkaerő?:)

Lélek

Első napokban elég magányosan éreztem magamat - a büszke, Paul Simon-os magányban. Aztán hirtelen mintha levettek volna rólam pár kilót (amúgy szerintem meghíztam itt, főként este kajálok, sokat). Mintha józanabbul gondolkodnék. Itt az ideje beosztanom az időmet, energiámat, hogy minél többet kiszívjak ebből a mannheim-i útból. Csak nem érezhetem magam szarul 4 hónapig! Az időbeosztás témájánál maradva különösen megérintett a ma délelőtti prédikáció. Jó volt.

Para

 Megtudtam azonban, hogy itt júni 8-tól kezdődik a vizsgaidőszak. Otthon júni 5-én fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy nem végzem idén. Vagy megpróbálom kibulizni, hogy utolsó héten hadd szóbelizhessek le a tárgyak nagy részéből. Igazából csak azok kellenek, amiket elfogadtatnék. A többi le van szarva (végre egy csúnya szó a blogban).

Hiányzik:

Juci, Fofi, Mami, Api, Benő (Réka, Viki, Panni, Betti, KisTako, Blanka, Ancsa, Csilla, Kristóf, Gyula, Erik, Andris, Cád, Gergő, Krisztián - nem sorrendben, ha valakit kihagytam, várom a levélbombát); Atesz, Márk, Zsuzsi, Fanni, Bori, Andi, Béla, Gergő, István, Gergő, Bea, Betti, Zsófi, Maros, Forte, meg mindenki más. (újfent: levélbomba)

Na. Eztán pedig írok rendszeresen (hetente-kéthetente). Kommenteljetek, és akkor rendszeresen látogatom majd az oldalamat:)

puszilok mindenkit

Géza